A közelmúltban kénytelen voltam Csepel festői szigetének polgármesteri hivatalában időzni egy keveset, hivatalos okból (mondjuk, ki az a hülye, aki hobbiból jár a tanácsházára). Amikor beléptem a szigorúan csak a biztonsági troll jól védhető, üvegfalú fülkéjéből nyitható ajtón, egyből két csinos hostess lépet oda hozzám mosolyogva.

No, mondom, ez már kiszolgálás kérem, csinos fiatal lányok fogadják az  embert, amikor ügyet intéz! Ám a hölgyek a másodperc tört része alatt konstatálták, hogy nem vagyok sem országgyűlési képviselő, de még polgármesternek is alacsony, úgyhogy egy leírhatatlanul elszomorító mosolyvisszavonás mellett odébb húzódtak megbeszélni a Barátok közt/X-faktor/Csillag születik/Teletabbik tegnapi részét.

Én ügyesen leültem a 4-es számú ajtó helyett a hármas elé, mert a négyes előtt már nem volt üres szék és vártam. Amit egyből tapasztalnom kellett, hogy az emberek nagy része vagy autista, vagy egyszerűen csak nem érti a fizikának azt a részét, hogy a fény és a hang másfél méternél tovább is terjed, így ha nem pontosan az ajtó előtt ácsorog, megbénítva ezzel a folyosó közlekedését minden irányba, akkor is észre fogja venni valaki előbb-utóbb.

A fenti oktondiságot először egy kisgyermekes anyuka példázta, amikor a kb. 140 centi széles folyosóra betolta a babakocsit (a baj még nem itt van, ne hagyja kint a gyereket a demszkykaróhoz kötve…) és (most jön a baj:) egy vezetésoktató rutinjával beparkolt jobbhátra, a küszöbre, párhuzamosan az ajtóval. 

Ejnye - mondom, mert szoktam ilyeneket mondani. Nem tetézvén a problémát, a gyermek jól viselkedett, bár így 3 éves kor felé azért már elvárja az ilyet az ember. Na, anyu közben egy szurikáta arckifejezésével és mozgáskultúrájával felmérte a terepet, megtalálta a segge mögötti székeken szorongó szerencsétleneket és feltette az indokolt kérdést:

- Önök ide várnak? A következő néhány percben nem tudtam követni a beszélgetés fonalát, mert először el kellett mormolnom az összes ismert tibeti mantrát, hogy az agyam ne fulladjon vérbe, majd a homlokomról kellett letörölnöm a vakolatot és biztosítanom a szekuricsit, hogy ki fogom fizetni az általam fejelt lyuk falazási költségeit. Amikor ismét bekapcsolódtam a diskurzusba, a székeken ücsörgő pár biztosította anyut, hogy igen, még ők is oda várnak, de minden rendben (!) mert a papa halotti anyakönyvi kivonatát már írják. Erre anya láthatóan felvidult (amit ugyan úgy megtett volna egy Turbó rágótól is) és megfontolatlanul kimondott mindent, ami a fejében volt:

- Jaj, de jó. De akkor én be is megyek, mert le kell tennem az állampolgársági esküt! Hopáá bazmeg! Ekkor kezdtem el úgy érezni magam, mintha a Men In Black főhadiszállásán ülnék a vámon. Anya be, papa halála lepapírozva, egyéb statiszták balra el, egyedül maradtam. Nem sokáig.

Egyszerre megjelenik egy középkorú pár. A férfin bőrkabát, ízléses bőr cipő, asszonyka természetes szőke tincseibe már ősz szálak vegyülnek, nagy sál, ilyesmi. Szóval semmi extra. Leülnek, várnak. Közben a folyosón nagy volt az élet, mert mit ad Isten, az utánam közvetlenül érkezők valóban polgármesterek és politikusok voltak, és épp valami sajtó(félre)tájékoztatót tartottak, nem találod ki: az én folyosóm végén lévő konferenciateremben. Ennek az ajtaja mellett ücsörögtünk mi. Telik az idő, én fejben már végigvittem 8 pályát az Angry Birdsben, mert iPhoneom az nincs, mikor a férfi megszólal:

- Te, mi ez a sok kurva zsidó itt? - Appá! Angry Birds elment, mostantól figyelünk, mert ez érdekes lesz.

- Én nem tudom, de az az öltönyös az cigány volt.

- Ja, zsidócigány. Mint az Orbán. Azért kapják a sok segélyt a zsidók, meg a cigányok, mert az Orbán az mindkettő. - Elkezdett vörösödni a fejem, na nem a méregtől, csak belül már könnyesre röhögtem magam, de mondom, ha megnyikkanok, ezek berángatnak a vécébe és statáriálisan elgázosítanak. Tehát én szenvedek, ez meg folytatja:

- Érted, szétosztja nekik a pénzt, ami megmarad, azt meg ellopja.(szétharaptam a számat) Hallod, honnan volt pénz ilyen ajtóra? - Mutat a tárgyaló valóban szép, intarziás, de egyáltalán nem túlzóan csicsás ajtajára.

- Ellopják a pénzt, de ilyen ajtóra bazmeg tellik. Mi ez tölgyfa? Az hát, megismerem a szagát. (nyelem a saját véremet) Fasznak ilyen ajtó az én pénzemből?

- Á, biztos uniós támogatásból vették. Tudod, ilyen pályázatból.

- Ja, hogy azt mondod írtak az euba, hogy kéne ajtó adjatok rá háromszázmilliót? (éreztem, most meghalok)

- Hát gondolom. Azok adtak, aztán vették ezt az ajtót 50 millióból, a többit meg elrakták ezek a szemetek.

- Hát persze, hogy elrakták bazmeg. De akkor ezek ezek szerint eukomform zsidók!

Na, én itt feladtam. Felpattantam és sírva dörömböltem az iroda ajtaján, hogy kéremszépen engedjenek be, mert az IQ-m minden perccel 17 százalékponttal csökken. Beeresztettek (igaz, először csak az egyik lábamat, majd szép sorban a többi részemet is), elintéztem amit kellett.

Kifelé menet kedvesen rámosolyogtam a párra, akik addigra találtak egy értelmileg sérült fiút beszélgetőpartnernek (mi lesz így szerencsétlenből…). Ők csak néztek, és amint elfordultam a férfi megvetően odamotyogta asszonyának: Kis liberális buzi, bazmeg.

Hát kérem, ilyen az élet. Én is csak egy zsidócigányorbánviktor vagyok.